Az év vége a legtöbb iskola esetében a stressz és a szorongás időszaka, pedig le lehetne zárni azt boldogan, mosolyogva, játékosan. A gyermekek nagy örömére a Diákszempont Iskola nagyszerű és ötletgazdag pedagógusai számos klassz és kreatív projekt lehetőségét kínálták nekik. Volt kalligráfia, cukrászat, pizzasütés, filmklubok, kvízjátékok, és még sok más is, például a mikrofilozófia.
Mikrofilozófia. Furcsa szó egy általános iskolás szájából, hiszen ebben a korban még nem feltétlenül vannak lexikális filozófiai ismereteik a gyerekeknek, de gondolataik mindenképpen, és mi a Diákszempontban ebben nagyon is hiszünk. Célunk a gondolkodó ember nevelése, hogy már gyermekként merjenek szabadon gondolkodni, legyen véleményük és merjék elmondani is. Nem számít, ha valaki hibázik, mert csak akkor hibázunk, ha próbálkozunk. Ez az, ami tapasztalatot ad, hogy később talán máshogy mérlegeljünk. A lényeg az, hogy tanuljunk, ismereteket szerezzünk. Mi így látjuk.
Na de vissza a filozófiához. A Tézli Péter bácsi által vezetett mai projekten az volt a cél, hogy nagyobb filozófiai problémákat egy-egy történetbe, vagy képbe sűrítve megismerjünk, körüljárjunk, gondolkodjunk rajta. A gondolatkísérletek sokszor messze rugaszkodnak a világunktól, mégis erről a valóságról mondanak valami fontosat, tartanak elénk görbe tükröt.
Orosz István: Fel és le című grafikájában szereplő paradoxon értelmezésére több megoldás is született. Az értelmezés fókusza eltolódott a “fel és le” irányaiból az “egyszerre kint és bent” helyzetére. Az egyik megoldás úgy értelmezte a képet, hogy a két szereplő a klímaváltozásról vitatkozó fiatalabb és idősebb személy. Az idősebb még megoldhatónak látja a problémát a fennálló keretek között, a fiatalabb, mivel már nincs ideje várni, kilépne az eddigi keretek közül. Az analógia úgy is megállja a helyét, hogy a keret a mi közös világunk, amelyben mindketten benne is állnak, de ki is lógnak belőle, csak más-más irányba.
Sokan már nagyon kíváncsian várták, kérdezgették is, hogy mi lesz ezen a mikrofilozófia projekten, így nagyon gyorsan rá is vetették magukat a feladatra, amely nem állt nagyon távolt tőlük, hiszen mind töri, mind magyar, valamint más órákon is előfordulnak hasonló gondolkodtató feladatok. Az együtt gondolkodás végül nagyjából 2 órán keresztül tartott. Először a képet értelmezték, majd később ruházták fel a további gondolataikkal. A kép forrása egyébként A tudomány határai (Kutrovácz-Láng-Zemplén) című könyv borítója volt.
A projekt résztvevői a 6. osztálytól a 9-es gimnazistákig színes korosztályt alkottak, akik egytől egyig aktív szereplői voltak ennek a nem mindennapi kis elmélkedésnek. Gondolataik iránya több mindent megmutatott. Azon túl, hogy nagy örömünkre központi kérdésnek tartják a környezettudatosságot, úgy vizionálják, hogy ki lehet lépni a múlt keretéből, amellyel egy előremutató, tevékeny jövőt irányoznak elő. Szóba került még ezen kívül a végesség, a bioetika, a szólásszabadság kérdése, és mindegyiknél kulturált vita alakult ki a résztvevők között, leginkább az egymásra véleményeire reagáltak. Az egyik diák a projekt során ajánlott könyvet az óra végére már le is töltötte magának, ez is azt bizonyítja, hogy milyen motiváló lehet egy ilyen projekt.
